"... Hát pont Te nem fogadod el?!"
Az is az ön-szeretetünk, önmagunk elfogadásának és önismeretünknek a része, ha nemet tudunk és egyáltalán merünk mondani olyan kérdésekben, amelyek (túl-)terhelnek bennünket, erkölcsi, vagy bármiféle értékrendünkkel, normáinkkal nem összeegyeztethetőek.
Mentálhigiénés szakdolgozatomban a tanítók és általában véve a segítőhivatásúak lelki egészségvédelme, kiégési folyamataik megakadályozása, megállítása, valamint szorongásaik, feszültségeik oldásának művészetterápiás folyamatban való segítése a témám. Ezen kutatásom és jelenlegi praxisom során is észrevettem, hogy az első feladataink egyike a terápiás folyamatban, hogy a hangulatingadozás megszüntetésén túl, ami máris a kiégési folyamat egyik jele lehet, az önértékelést realizáljuk. A saját testi és lelki egészségünk érdekében érdemes és szükséges megtanulni nemet mondani, határokat húzni, azokat betartani és betartatni.
Nemet mondani, ha valamire nincs időnk, energiánk. Nemet mondani túlzó, irreális elvárásokra. Nemet mondani olyan kérdésekben, amely az erkölcsi, hitbeli, vallási hovatartozásunkban, normáinkban sért, vagy bánt.
Nem egyszerű.
Konfliktusokat hozhat.
A jó hír az, hogy lehet különböző véleményünk, lehet különböző látásmódunk, mégis, ha "felnőtt-felnőtt kommunikációban" tudunk beszélgetni, harmóniában maradhatunk.
Természetesen ez a kérdés családon belül is előkerül, nem csak a kollégák, vagy barátok között, hogy ne bővítsem tovább a társadalomra... Ezek a legszívbemarkolóbb véleményütköztetések, s egyben szeretetpróbák.
Amikor szülők és gyermekeik, vagy például testvérek közt zajlik. Mi, szülők, neveltük a gyermekeinket, s lett belőlük az, aki. Az az ember, aki kiáll ma azért a normáért, ami a családban norma volt, vagy épp totálisan másként működik a hétköznapjaiban. A Gyermek, aki az a ma már felnőtt ember, aki Tőled tanulta meg, hogy hasonlóan vezeti-e az életét, amit Tőletek, a szüleitől látott, hallott, tapasztalt, megélt és átélt, mert az szeretetteli, őszinte és hiteles volt, vagy ha "szöges elletétben van" minden nála, minden, amit tesz, ahogy ő ma felnőttként éli a saját életét, akkor az is arról tesz tanúbizonyságot, hogy a Ti családotok, az abban résztvevők működését ő mennyire érezte számára követendőnek, önazonosnak, igaznak, jó követendő példának.
Szóval, mi szülők teszünk értük, amikor önismeretünkért dolgozunk. Amikor tanuljuk magunkat.
„Ha valahányszor szívességet kérnek tőled, és te gondolkodás nélkül igent mondasz, majd bosszankodsz, egész biztos, hogy szüleid tanítottak arra a szabályra, hogy senkit nem utasíthatsz el. Miért? Mert neked az sokba fog kerülni: nem fognak szeretni, elutasítanak, önzésed ára a magány lesz. Vagyis mindenekelőtt: ’Szerezz örömet!’ Ezért bárki kérését a saját igényeid elé fogod sorolni, nehogy megkapd a beígért büntetést. Pedig lenne, aki simán megértené ellenérvedet; lenne, aki elfogadna tőled egy alternatív ötletet, ami téged megkímél, neki pedig ez éppolyan jól megfelelne; és lenne, akinek visszatérő erőszakosságától így tudnál megszabadulni. De amíg engedelmeskedsz a ’Szerezz örömet!’ parancsnak, nincs választásod: minden kérést teljesítesz.”
(F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam)
Ha a külső békesség miatt megtagadod önmagad, a saját érzéseidet, sajátmagadban lesz harc, konfliktus.
Mindig van választásunk.
Bozzay Cecília
Komplex művészeti terapeuta
Mentálhigiénés szakember-jelölt
Párkapcsolati, családi mediátor
Német műv.ter. tanító
Bővebb információ: https://bozzaycecilia.blogspot.com
Érdeklődni, bejelentkezni a bozzay.cecilia@gmail.com email címen lehet.
(Kép forrása: Pinterest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése