Válni, vagy megdolgozni egy működő, jó házasságért. Teol.hu cikk: Szenvedélybetegség, hűtlenség és erőszak a leggyakoribb okok" címmel

 2020. júniusában válaszoltam családi és párkapcsolati mediátorként Brunner Mónika TEOL.hu újságírónő kérdéseire. 

A kész cikk a bejegyzés végén lévő linkre kattintva olvasható. 

Ám előtte a kérdések és a válaszok teljes egészében, íme:

„Kedves Cecília!

Szeretnék érdeklődni a tapasztalatairól a válásokkal kapcsolatban: általában miért akarnak elválni egymástól a házasfelek, melyikük kezdeményezi a válást. Mikor nem érdemes már egyben tartani a házasságot, mikortól érdemes válni? A válási folyamatot mivel lehet segíteni? Előre is köszönöm!

Üdvözlettel:  Brunner Mónika"

"Kedves Mónika,

sorban megválaszolom a kérdéseit:

1.) „tapasztalatairól a válásokkal kapcsolatban” (B.M.)

Alapvetően családi és párkapcsolati mediációval foglalkozom, amely folyamatban az együtt maradás, a párkapcsolati konfliktusok, krízisek (fordulópontok) megoldása a cél, de van az a helyzet, amikor az a legjobb eredménye a mediációnak, ha meghozza a pár a döntést, miszerint elválnak. Ezt is sikeres mediációnak tartjuk szakemberként, hiszen döntés és megoldás születik megoldási szándék, egy újabb tanulási és megismerési folyamat révén.

2.) „ általában miért akarnak elválni egymástól a házasfelek”? (B.M.)

Szoktam mondani, hogy ahány pár, annyiféle eset, hiszen mi magunk, emberek is különbözőek vagyunk, különféle családokból származunk és ezeknek az összeillesztésekor, összecsiszolódáskor keletkeznek sérülések, konfliktusok. Statisztikák szerint Magyarországon a leggyakoribb okok közé a szenvedélybetegség, a bántalmazás, a hűtlenség, a kibékíthetetlen ellentétek sorolhatóak, mint oki tényezők, míg Európában és az USÁ-ban a gyengédség hiánya, elhidegülés, hűtlenség, kommunikációs problémák, kibékíthetetlen ellentétek, szenvedélybetegség, bántalmazás szerepelnek a leggyakoribb okok között. (A sorrend évről évre változik.) 

    Fontos hozzátennem, hogy míg az 1900-as évek elejéről már találunk adatot a válásokról, évi ezres nagyságrendben, majd a világháborúk idején ez a szám megháromszorozódott, a világválság idején csökkent, majd a '80-as évek végéig 20-30ezer válást tartottak nyilván évente (KSH adatai szerint). Közel ötven év után (2014-es adatok szerint) azonban ez a tendencia megváltozott: a válások száma csökkent, míg a házasuló kedv nőtt. Míg korábban fiatalabb korban házasodtak és a harmincas éveikben váltak, ma már később házasodnak és később, a negyvenes éveik végén járók válnak az esetek 40%-ában.

Érdekes adat még, hogy az azonos iskolai végzettségű szinttel rendelkezők válnak gyakrabban, az esetek majdnem 50%-ában. Azoknak az eseteknek a száma 20%-kal csökkent, ahol a férjnek magasabb a végzettsége, ámde azoknál nőtt, ahol a feleség magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

3. „melyikük kezdeményezi a válást”? (B. M.)

A felperes... mondhatnám viccesen-komolyan...

Az kezdeményezi a válást, aki a kapcsolatában lévő diffúz, állandósult konfliktusos, feszült helyzetet nem tudja tovább viselni és ez a rengeteg negatív érzelem, a visszautasítottság élménye, az elveszettség élménye, amelyek a saját egykori negatív élményekkel dúsulnak, ezen a módon csap át dühbe és haragba. Ezen a ponton be lehet avatkozni és változtatni lehet. Ha a düh megjelenik, az már jó jel a szakember számára, ugyanis ott elkezdődik valamiféle feszültségoldás, ventiláció. Kimondódnak fájdalmak, érzelmek. Ezzel már lehet kezdeni valamit. Itt jön az a krízisbeli fordulópont, amikor a pár tagjainak útja vezethet a válás felé vagy a megértett, egymást elfogadó, megbocsátó, egymást megismerni akaró, „gyógyuló” társkapcsolat felé.

Az a tapasztalat, hogy az elvált pár tagjai évekkel a válásuk kimondása, annak feldolgozása és az összes konfliktusuk feldolgozása után, azt mondják, ha visszamehetnének az időben, újra átgondolnák a helyzetüket és adnának még egy esélyt önmaguknak, a változtatásnak, a párkapcsolatból társkapcsolattá fejlődés lehetőségének.

4. "Mikor nem érdemes már egyben tartani a házasságot, mikortól érdemes válni?" (B.M.)

Érdemes változtatni, de ez nem a válást jelenti első sorban. Sőt! Azt gondolom, hogy a fizikai, vagy a verbális bántalmazás, illetve a szenvedélybetegség jelenléte egy családban az az eset, amikor a legkomolyabban el kell gondolkodni, el kell köteleződni olyan pszichoterapeutával végzett családterápiás tanulási folyamat mellett, amely az egész család elköteleződését megkívánja.

Amennyiben ez a változtatási és tanulási szándék nincs meg a pár és a család tagjaiban, akkor sajnos egyértelmű út vezet a szétválás felé. Meg kell jegyezzem azonban, hogy a házasságot fel lehet bontani, amivel a házaspár különválik, de a szülőpárt nem. Ők mindörökre szülei lesznek gyermekeiknek, ami összeköti őket. A szülők felelősséggel tartoznak gyermekeik felé, hogy mit ültetnek beléjük.

Függ külön-külön a pár tagjainak belső, saját személyiségükön belül történő folyamataitól, élményektől, emlékektől. Azaz, hogy külön-külön mit hoznak magukkal a származási családjukból, milyen élményeket, emlékeket, tapasztalatokat, működésmódokat, valamint mit éltek át a jelen kapcsolata előtti, előző kapcsolataiban és mit a jelenlegi kapcsolatban.

Függ a pár tagjai közti interakcióktól, azok minőségétől. Kifejezik-e, ki tudják-e fejezni érzéseiket, vágyaikat, gondolataikat, stb. Mernek-e, tudnak-e egymás felé fordulni? Elérhetőek-e egymás számára érzelmileg is? Meg tudnak-e bízni egymásban?

És végül, de nem utolsó sorban a párt körülvevő környezeti-társadalmi befolyásoló tényezőktől is függ, azaz le tudtak-e válni a szüleikről érzelmileg (is) és készek-e arra, hogy együtt döntéseket meghozva, kialakítsák saját életüket, saját működési módjukat ötvözve kettejük tapasztalataiból, szándékaiból és aztán ezek mellett a döntések mellett kiállnak-e a szűkebb és tágabb környezetükkel szemben, legyen az akár a származási családjuk, akár a barátaik, vagy olyan társadalmi kapcsolataik, ahol ők megfordulnak, akikkel kapcsolatban vannak.

5.) „A válási folyamatot mivel lehet segíteni?”

Ha a pár tagjai egyértelműen meghozták a döntést, hogy el szeretnének válni, fontos hogy egy korrekt kapcsolat tudjon kialakulni és megmaradni köztük, hogy a válási folyamat, mint pereskedési folyamat könnyebben lezajlódjon, aztán a válási folyamat, mint érzelmi-, gyászfolyamat mind a pár tagjaiban, mind a gyermekeikben könnyebben menjen végbe. A válás utáni helyzet nagy kérdései, hogy konszolidáció, vagy pathologizálódás alakul-e ki.

Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes és az a felelősségteljes viselkedés, ha szakember mediátor, vagy terapeuta segítségét kérik a pár tagjai, hogy önmaguk és ha vannak gyerekeik, akkor az ő egészségük és jövőjük, leendő családalapításuk érdekében kérjék szakember segítségét. 

 Bozzay Cecília, 2020.06.23."

A végeredmény, a kész cikk erre a szövegrészre kattintva olvasható a TEOL.hu oldalán.